agimagus

    Már éppen egy éve, hogy a tragédia történt. Az egész földi világot megrázta, megdöbbentette. Csak azokat ott nem, ahol a kollektív segítséget utalhatják, ha jogosnak ítélik. Ám ők azt mondták, nem természeti katasztrófa, hanem emberi mulasztás következménye volt. Lelkük rajta, nem vagyunk benne a pikszisben, kifogást lehet találni, emberi hibát bármiben, hisz gyarló földi halandók vagyunk, nem angyalok, s főleg nem istenek, csak ő nem hibázik. A keleti emberek ezt tudva pl. a szőnyegekbe direkt tesznek hibát,amivel talán elkerülik a véletlent. Hisz alapvetően a régi szövegekben a hiba egyben bűnt jelentett, illetve a Biblia is a bűnökben emberi hibás tulajdonságokat sorol. Hisz ki nem látja be, hogy " hisz bűnösök vagyunk mi..." mindannyian, de azt is tudjuk, bár sokan tagadják, bennünk van egy szemernyi isteni teremtőerő, mivel az első embert isten a saját leheletével keltette életre. És azóta is a belégzéssel ezt kapjuk folyamatosan, a jót, kifelé visszaadunk rosszat, melytől megtisztultunk. Aki foglalkozott keleti légzéstechnikákkal, tudja mire gondolok. Aki nem, az is tanulmányaiból ismeri a kémiai átalakulást, a szervezet számára hasznost beszívjuk, a károsat kileheljük. És mivel az emberi állat is,- még akkor is, ha a legfejlettebb faj, rengeteg szintű fajtával, és itt nem a bőrszín adta etológiai besorolásokra, hanem a lelki fejlettségi szintekre gondoltam, - mégis csak a természet része, tehát az általa okozott tragédia, lássuk be, természeti csapás. Azok nem jól látnak, nincs szívük, nem ismerték el ezen tényeket, fityiszt mutattak országunknak. De a népek, akik világszerte értesültek minden fórumon, azonnal adományok özönét juttatta el hozzánk, persze, az már megint más téma, hogyan, mikor, mennyit kaptak ebből a károsultak. Szóval úgy tűnik, a földi felett az égi világokat sem hagyta hidegen a vörösiszapözön, és ezennel azonnal intézkedtek, hogy ha a hivatalosak nem akarnak, akkor az irgalmas szamaritánusok segítsenek. Persze a belföldiek sem maradtak ki ebből, az évfordulóra elkészült a nemzetközi hírű tervező által megálmodott lakópark. Sajnos, a Sors fintora, hogy a valamikor nekem is kolléga Makovecz Imre, már nem érte meg, szó szerint önfeláldozó munkát végzett. Jutalmát már a felsőbb osztályokban nyeri el, itt a méltatás és búcsú felemelő volt minden fórumon. Szóval a vörös iszapáradat olyan jelenség volt, mint mikor az emberi szervezet túl gyorsan méregtelenít. A méreg újból felszívódik, és kellemetlen mellékhatásokkal akár pszichózist is okozhat. Nálam is kezdetben a NES cseppek túlpörgették a szívemet, csökkenteni kellett, lassabban, de kevésbé megterhelőn méregtelenít. A tisztulás után beindulhatnak az öngyógyító folyamatok, a megújulás. A két tragikus helyszínen is a tönkrement házak helyett lett új, köszönhetően a sok segítségnek. A tárgyi veszteségek is valamennyire pótolhatók, bár az emléktárgyak nem. És az emberi és állati életek sem kaphatók vissza, a természeti értékek is csak lassan születnek ujjá, a mérgezés hatásai kiszámíthatatlanok. Az élet fintora, hogy megint az emberi technológia okozta a vesztet. Ami a földből vétetett, a bauxit nem, a timföld nem, csak a vegyszer, ami átalakította. Ismét az emberi tudomány, technika az önpusztítás oka. A kisemberek életmódja Önpusztító, a tudósoké Földpusztító, kellő gondossággal megelőzhető. Régen a háborúk után jöhetett megújulás, mostanság a természeti katasztrófák hozzák az ujjá születést, fejlődést, modernizálást. A túlnépesedett Föld már természetes szelekcióval nem tud fejlődni, mert a tudomány, ha teheti, minden életet megment, sőt, a teremtést gyakorolja, az állatvilág manipulálásával felborult a tápláléklánccal az életért Harmónia. Én bízom benne, és biztatnak sokan, akik a jövőt kutatják, hogy ahogy az Univerzum Rendje is a Káoszból született egykor, ezután is úgy lesz. A Biblia is az Apokalipszis lovasait jövendöli, akik rendet raknak, és utána eljöhet Krisztus Királysága is minden ember szívében. Mert a lélek tisztulása is borzalmakon vezethet keresztül, mind a három síkon akár, utána jön az Egység, a Hármas, a Test, Lélek, Szellem, Egy-Én-Súlya. Az egyensúly biztosítja a Király érzést, az ember és környezete, a külső és belső Harmóniáját. Az Aranyketrec versem mottója is ez: " Légy király, uralkodj magadon!" A Kerekerdő mesémben pedig követhetjük a főhőst a Sárga Úton a Kettősség falvától az Egység Palotájáig. Alkalomadtán blogolom azokat is, remélem a vörös iszapról is hamarosan csak a fáma fog mesélni, hogy egyszer volt, hol nem volt......., aki nem hiszi, járjon utána!

      Kutyánk, Dzsin, skót juhász, vagy ahogy ma szakemberek mondják, colly, nagyon tanulékony, erről híres a fajtatársa, a világ legokosabbja is. Bár Ők fekete-fehérek, addig a skót csak simán Lessis, vörös és némi fekete árnyalatait mutatja. De nem a ruha tesz az embert, sem a kutyát, az csak a tenyésztő, profitot termelő ember szempontja, meg az ízlésére kényes sznobos gazdikra jellemző. Persze, nálunk is szempont volt a vételnél, hogy kiállításra alkalmas egyed fejlődjön a kölyökből, jelentős anyagi áldozat sem riasztott el minket, hogy lányunk vágya teljesüljön. Végre nyertes kutyát akart, nem teljesült. Már korábban ezt taglaltam, most csak érintem a témát. Szóval nagyon tanulékony, saját tapasztalata alapján is okosan cselekszik, egy esetet mesélek most el.                                 Szobánk parkettája nagyon csúszik. Ahol szegény már megcsúszott, ott továbbra is óvatosan közlekedik. Vagy ha elesett, nem is mer odalépni egy ideig. Most is ez történt vele a hétvégén. Nagy lendülettel jött be az előszobából, a küszöb után hatalmasat esett, szétcsúszott a lába, csak nézett ránk kétségbeesve. Nem is mert bejönni egy darabig, legfeljebb sokadik biztatásra, óvatosan settenkedett át a kritikus részen, vagy a gazdi lába mellett bátorságot nyerve. Este megint játékos kedve volt, dobáltuk a labdát, futott érte, kifelé nem volt rossz élménye, csak befelé. Ezért kitalálta, hogy nem fordult meg, hanem háttal, curikkolva jött el a szőnyegig, ott már vidáman megfordulva hozta a labdát új menetre. Jót nevettünk rajta, ezt ő is észrevette, direkt produkálta magát, újból és újból curikkolt, és mi annyiszor nevettünk szívből rajta.   És még azt állítja valaki, hogy a kutyák nem gondolkodnak soha önállóan! Erre nem tanította senki, saját tapasztalata alapján új technikát alakított ki, aminek dupla haszna volt. Nem csúszott el, és minket is nagyon jól elszórakoztatott. Napokig élt ezzel a módszerrel. A háttal közlekedést szűk helyen, máshol a kicsi lakásban máskor is alkalmazta, ha macerásabb lett volna megfordulnia, olyan hosszú a háta, hogy ez sajnos gyakori kényszer.  Ám most nem a helyhiány, hanem a rossz emlék miatt választotta ezt a mozgásformát, amiből mulatságos produkció lett. Egyébként is hajlamos a szereplésre, főleg ha a gazdi túl sokat foglalkozik a tanulással, ideges, akkor magára vonja a figyelmét. Jelzi, gazdi törődj velem, pihenj egy kicsit, és teszi ezt nagyon egyértelműen, látványosan. Igazi varázsló, ahogy a neve mutatja, lesi a gazdi minden kívánságát, és teljesíti minden óhaját. Persze, ami tőle telik, van amiről nem tehet, ha nem megy, még nagyon fiatal, sokat fejlődik testileg, lelkileg egyaránt. Még sok vidám percet tartogat az élet vele a családnak, reméljük sok sok éven át. Az idegeneket nem szereti, ez nem félénkség, inkább bizalmatlanság, ezen is lehet még javítani sok türelemmel. Gyerekek is gyakran szeretnék a Lessit simizni, nem szereti, talán rá lehet szoktatni, de alapból elutasító, legfeljebb csak eltűri később is. A gazdin nem múlik, az idő és a türelem majd meghozza gyümölcsét minden téren.

           Pár nap múlva történt

        A férjemet már hónapok óta kértem, hogy egy használt szőnyeget tegyen le az ajtó elé, a lányunk kitette az új beszerzés miatt, nekünk hasznos lehet, csak útban is volt felállítva kerülgetve. És egyáltalán, bár én a régi, nagy szőnyeggel cseréltem volna le, mert már mikor használtan kaptuk a családból, már akkor is zavart, hogy megint barna, mint az előző uraságtól levetett, de kutyásoknál hasznos adomány. A kutyavilágunk is sok nyomot hagyott rajta, öreg és fiatal ebbajok miatt. A folyamatos takarítás emléke sem kellemes, a kipárolgása meleg napokon is irritáló, férjem mégis ragaszkodik hozzá. Lehet, pont a fájó emlék miatt, öreg kutyánk, Zeusz, pont egy éve lassan, hogy elment a kutyák paradicsomába / mert van nekik! /, még élt, mikor a cserét kértem. Szóval nem ma volt, de a Dzsin kedvéért most hétvégén szó nélkül leterítette végre. A kutya még egy darabig curikkolt megszokásból, de hamar rájött, hogy felesleges, vidáman futhat befelé is, rövidesen elhagyta a hátrálást. Tehát a tapasztalatból tanulás megint önállóan hasznos volt, a reflex tudatossá lett, hamar módosult. A szőnyegen egy hatalmas fehér út van, nevetjük, a szőnyeg utat mutat a kutyának is, merre kell menni a helyes irányba, mint Óz sárgája. Már csak az erkély felé van lassítás, a lerakott kis szőnyeg is elcsúszik könnyen, valahol mindig is óvatosnak kell lenni, mint az Életben a GAZDIKNAK IS, JÓ PÉLDA!

  Költő barátommal két ismerősünkről beszélgettünk, a tevékenyen dolgozó képük alapján én azt találtam mondani, hogy rendes emberek. Erre ő gyorsan hozzátette, hogy az ember nem attól lesz rendes, ahogy a munkáját végzi. A megjegyzést magam is idézőjellel gondoltam, pont a relatív hozzáállást hangsúlyoztam, egyik felet sem mérlegeltem egyoldalúan. 

  Most eszembe jutott a rend, mint pszichológiai fogalom, melyről könyvet is írtak. Minden ember rendes, mert van egy saját rendje, kívül, belül egyaránt. Ám a minőségi különbség   nagy lehet, amit a másik vagy elfogad, vagy nem. Házasságok, kapcsolatok mentek tönkre, mert a rendet a saját lelke szerint mindkét fél másként értelmezte. Az OPNI könyvtárában fellelt könyv erről szól, sok esettanulmánnyal alátámasztva. De magam körül szétnézve is megélem nap mint nap, hogy kellő tolerancia nélkül arénává válna a lakás az örökös megjegyzésektől, a piszkálódásnak vett kérésektől, pattogásként megélt véleményektől. Mivel bátyám szerint is túl rugalmas vagyok, csak néha fohászkodom egy általam elképzelt rendért, ami még mindig nem a konvencionális. Régen természetes volt, hogy ha vendég jött, pakolással spékelt takarítási láz tört ki, ma ez lányom feladata, saját igénye szerint. Anyám egykor megjegyezte ifjú házas koromban, hogy gyakrabban jöhetnének hozzánk vendégek. Akkor én ezt eléggé a szívemre vettem, persze az igazság mindig fáj. Más kérdés, hogy apámmal ő is küszködött e téren is, és gyakran engem vetett be eszközként, azaz az én feladatom volt sokszor gusztustalan dolgok intézése. Ő sem szólhatott mimóza lelkű apámra, hogy ugyan lomtalanítson maga után, hát én szenvedtem meg a feladattól a rendért. Ettől nem lettem rendesebb, csak jobban tolerálom a mások rendjét, legalábbis egy ideig. Gyerekeim ezért nem kényszerből, megfelelésből törődnek a renddel, hanem belső igényeik szerint. A családos most saját gyerekeivel éli meg ezeket, amúgy a háziasszonyok gyöngye, míg én csak a kötelességét elvégezni igyekvő ember voltam, vagyok, erőm szerint. A különbség az, hogy alig jön hozzánk vendég, ezért most is azért fohászkodom, adjon az Isten manapság is több vendéget! / Még aznap bejelentkezett egy, bár nem jött mégsem el, de a REND MEGSZÜLETETT nálunk általa! /